Szeretnék köszönetet mondani a LOVE.HU-nak, mert rajtatok keresztül találtam meg életem értelmét.

A sztori ott kezdődik, hogy én külföldön dolgozom, de mindenképp magyar párt szerettem volna.

Írtam egy srácnak, akiről csak annyit tudtam, hogy otthon egy megyéből származunk. Mikor haza indultam megadtam neki az otthoni számomat és ő felhívott. Ekkor ért minket a meglepetés: nemcsak egy megyében, hanem egy városban és egy utcában is lakunk. Sőt, csak öt ház választ el minket!

Én már 10 éve nem élek otthon, csak anyukámhoz járok látogatóba, ezért nem is ismertem a szomszédokat. A LOVE.HU-ra volt szükség, hogy találkozhassunk!

Azóta megismertük egymás szüleit és rokonait, és mindent elsöprő szerelem alakult ki köztünk. Nemsokára kijön hozzám, hogy összeköltözzünk és örökre együtt lehessünk. Házasságot és gyermekeket is tervezünk!

Nagyon-nagyon boldogok vagyunk! Köszönet nektek! Most törlöm is magam!

Szóval bár messze, mégis nagyon közel voltunk egymáshoz, ezzel együtt rátok volt szükségünk, hogy megtaláljuk egymást! Búcsúzom tőletek és köszönök szépen mindent!

A mi esetünk legyen tanulság, és nem példa, mert a társadalmi normákba nem igazán fér bele. Ami a lényeg: egy gondokkal küszködő nős ember is megtalálhatja partnerét. Hogy érthető legyen: a házasságom nem ment tönkre, csak a szexuális kapcsolat szűnt meg, egészségügyi ok miatt.

Az elkeseredett vágyakozás indított arra, hogy  bármilyen áron, de keressek valakit, akire rászabadíthatom visszafogott érzelmi töltöttségemet, aki engedi, hogy szeressem, és megadjak Neki mindent, ami erőmből és lehetőségeimből telik. És megtaláltam!

Még egy fontos dolog. A férfiak egy tetemes hányada az én koromban úgy dönt, hogy a szex nem szükséges, hiszen talán nem is alkalmas rá, sőt már nem is működik, aminek bizony kéne. Egy ideig én is így voltam. De az én Katám fel tudta ébreszteni az alvó oroszlánt.

Mi ebből a tanulság? Mindkettőnknél látványosan jelentkezett a kedélyvirágzás, az életöröm visszatérése, a humor és vidámság. A hétköznapokban számottevően megnőtt a munkabírásunk, nálam a problémamegoldó képesség, a tolerancia mások hülyeségével szemben.

Viszont belép egy nagy probléma, amire még nem találtam megoldást, persze lehet, hogy nem is akarok. Bizony beleszerettem a partnerembe. A kettős élet hétköznapi történései okoznak állandó fejtörést. De mindig megoldom valahogy, hogy az én mellékes dolgaim miatt ne sérüljön senki.

A legnagyobb tiszteletem Katám felé irányul, aki elviseli ezt a helyzetet, és tartja kérésemre a teljes diszkréciót. Nézetem szerint az ilyen kapcsolatban ez a legfájdalmasabb momentum. Valószínűleg ez okozza a vesztét is. Persze ez sokáig húzható a másik megértésével és szeretetével.

Én nagyon remélem, hogy ez a szerelem sokáig fog tartani, de felkészültem arra is, hogy ha félre kell állnom, mert Ő talált egy független valakit, akkor szeretem annyira, hogy azonnal eltűnök az életéből.

Bíztatnék minden elkeseredett embert, hogy keressen, ne adja fel, mert ha időlegesen is, de boldog napokat szalaszt el. A miénkhez hasonló kapcsolat pedig meggyőződésem, hogy meghosszabbítja az ember életét, sőt az életminőség is kategóriákkal szebb és tartalmasabb.

Jelige: Ne bánts másokat, de törekedj a boldog életre!

Itt ismerkedtem meg életem nagy szerelmével 2007 szeptemberében. Már az elején kiderült, hogy közel lakunk egymáshoz, de csak 1 hét után tisztázódott, hogy a szomszéd utcában. Ugyan is neki is volt párja és nekem is. Aztán a sok-sok beszélgetés után "véletlen" találkozások történtek a boltban, mert kiderült mindketten oda járunk vásárolni. Utána szinte mindennaposak lettek ezek a találkozások. Amikor csak tudtunk találkoztunk. A karácsony nagyon nehéz volt egymás nélkül. Januárban pedig már mindketten szabadok voltunk. Én karácsony másnapján otthagytam a barátnőmet. Neki nehezebb picit a dolga, ugyanis van két gyermeke és ex-férje is, közös ház stb. Most épp elköltözőben van, rövidesen lekészül az új házunk is, ha nem jön közbe semmi. Szóval mi megtaláltuk az igazit mindketten és nagyon boldogok vagyunk. Persze sajnos az ex-ek miatt vannak néha viták, de nagyon szeretjük egymást. Örülök, hogy feljöttem ide a LOVE.HU-ra és megtaláltam életem párját! Remélem ez másoknak is fog sikerülni.

Itt ismerkedtem meg pár hónappal ezelőtt egy sráccal, aki immáron a barátom. Olyan nyár végén augusztusban regisztrálhattam abból az indíttatásból, hogy milyen vicces dolog ez. Röhögtem is magamon... Aztán egészen megtetszett. Sok mindenkivel megismerkedtem, de a legtöbb találkozás szexuális témájú volt - ha értitek, mire gondolok.

Aztán megnéztem egy bizonyos hellomynameis adatlapját egy magányos estén és tetszett, amit írt magáról. Elkezdtünk csetelni, de nem volt valami bőbeszédű, így egy idő után meg is untam. Ezek után mutatott némi érdeklődést, de az igazán csekély volt.

Aztán eltelt 2-3 hónap. Addig jártam is valakivel, de annak is vége lett sajnos. Egy szép napon azt hittem, hogy őt látom az utcán, de tévedtem. Ezt meg is írtam neki, így elkezdtünk újra csevegni már valamivel aktívabban és hirtelen a semmiből számomra 180 fokos fordulatot véve megkérdezte, hogy találkozunk-e.

Elmentem, hiszen a szerelmi bánatban való otthonücsörgésnél minden jobb volt, habár az exemmel inkább találkoztam volna. Elmentünk egy borozóba, ahol nagyon izgultunk mindketten és témánk se volt nagyon, de a fantáziám fellendítette a dolgokat. Elkezdtünk képeket elemezgetni, stb.

Ennek ellenére nem éppen jókedvvel váltunk el. Én majdnem többször elsírtam magam a szerelmes számokon randi közben az előző barátom miatt, így gondolhatjátok, hogy nem is nagyon kerestük egymást ezután.

Akkoriban sokat unatkoztam és mindig beléptem hozzá az msn-en pedig akkor még nem is tetszett. Majd egyszer csak elhívott vacsorázni, ami igazán kellemesen sikerült. Másnap kaptam egy sms-t - tehát minden szépnek és jónak indult.

Na de a következő találkozóról elkéstem, szarul öltöztem fel, meg a barátnőim is megjelentek és még az eső is zuhogott, így nem találtunk helyet ahová beülhetnénk. A találkozó végén - némi italozás után - szó szerint megkérdőjeleztem a nemi identitását, úgyhogy fogta és otthagyott az utcán. Írtam neki egy sms-t, mikor rájöttem, hogy az egészet elrontottam, túl sokat ittam, stb. Másnapra eléggé zavart a dolog. Ő persze meg is volt sértődve és mintha le is terelt volna. Mindezt megfejelve újra megbeszéltünk egy találkozót, de ezt meg elfelejtette az Úr. Nos, ezek után összejönni valakivel?

Igen. Újra találkoztunk, jól elvoltunk és ezen felbuzdulva úgy döntöttünk kéne kezdeni egymással valamit. Eljött az ideje az első lépésnek. A randi végén egy pénzérme feldobásának segítségével akartuk eldönteni, hogy mit tegyünk. Ez bejött... A "na" indulatszó többszöri hangos kiejtésének köszönhetően megtörtént az első csók. Azóta együtt vagyunk élünk boldogan, ki tudja: lehet, míg meg nem halunk... The end.

A LOVE.HU-nak köszönhetően egy rossz házasság után szinte napra pontosan egy éve megtaláltam azt a férfit, akiről eddig csak álmodtam. Tavaly tavasszal kezdődött minden, mikor is - én a kis kezdeményező - Kellemes Húsvéti Ünnepet kívántam neki a neten. Hamar megjött a válasz és már aznap privátban beszélgettünk vagy másfél órán át. Mondanom sem kell, hogy azonnal közös hullámhosszra kerültünk. A beszélgetéseket napi szinten folytattuk, majd pedig telefonon. Egy héten belül megbeszéltük az első találkozást... Csodálatos nap volt, nagyon jól éreztük magunkat mindketten. Nemsokára simán vettünk egy nagy "akadályt", amikor megismerte a kislányomat, aki nagyon megszerette őt. Láttam rajta boldog, hogy az édesanyját is annak látja. Ezt követően szinte mindennap találkoztunk, sokat sétálgattunk, beszélgettünk. Még abban a hónapban elvitt bemutatni anyukájának és a testvérének. Először történt velem, hogy nem volt bennem megfelelési vágy - a családja nagy szeretettel fogadott. Egy héttel később a születésnapomon egy új élet lehetőségét kaptam tőle ajándékba, ugyanis kivett egy albérletet, de - úgymond - csak azzal a feltétellel, ha mi is vele költözünk!

Bár kicsit ijesztő volt a gyors tempó megtettem, amit kért és azóta se bánom... Teltek-múltak a napok kislányom apának kezdte hívni az új párom, majd két hónap múlva a terhességi tesztem pozitív lett. Mindketten nagyon örültünk. Alig vártuk, hogy megszülessen a mi kis szerelembabánk! Aminek meg kellett történnie megtörtént. Megszületett a fiúnk. Csodás kapcsolat van közöttük, nővérével pedig megtapasztaltam, milyen is, amikor az esetleges akadályok nem eltaszítanak egymástól két embert, hanem egyre szorosabbá fűzik a szálakat! Köszönöm a LOVE.HU-nak a közreműködést, kedvesemnek pedig azt a feltétlen szeretetet, amivel irántam viseltetik!

Én egy 17 éves lány vagyok. Volt barátommal regisztráltunk LOVE.HU-ra csak hülyeségből. Kíváncsiak voltunk kinek írnak több levelet... Három hónapja jártunk, mikor kezdett megromlani kapcsolatunk, már nem éreztem azt, amit az elején - talán csak egy sima fellángolás volt. A volt barátom délutános volt mikor én eldöntöttem, hogy be kéne fejeznünk ezt a kapcsolatot! Aznap kaptam egy levelet egy fiútól az oldalon és még aznap találkoztunk. Nagyon aranyos srácnak tűnt! Azon a héten pénteken kidobtam a barátomat és szombaton össze jöttem a fiúval. Amikor ezt írom már 11 hónapja és egy hete együtt vagyunk és szeretjük egymást! Sosem éreztem még ehhez fogható érzést.

Biztos vagyok benne hogy ez már nem csak sima fellángolás, hanem szerelem! És abba is biztos vagyok, hogy ő is szeret, mivel nagyon sok mindent kibírt mellettem, ami rossz volt az életembe és ezért hálás vagyok neki.

Nemrég meg is kérte a kezemet és úgy érzem, hogy most én vagyok a legboldogabb lány a világon és remélem ez így is marad. Mindenkinek kívánom, hogy megtalálja az igaz szerelmét, úgy ahogy én is megtaláltam...

A mi történetünk tavaly júliusban kezdődött. Én már jó pár hónapja regisztrálva voltam a LOVE.HU-n. Igazság szerint nagyon el voltam keseredve, hogy nem találok magamnak egy független embert, aki elfogadna engem s a fiamat. Szóval július akár hányadikán keresgéltem a fotók között, s rábukkantam egy pesti pasira, aki tulajdonképpen szimpi volt, de nős! Hát igen! Ez az én formám! Mindegy! Bejelölöm magamnak barátként! Lesz, ami lesz! S lám visszaigazolta a barátságomat. Elkezdtünk levelezgetni.

Kérdeztem, hol lakik, mivel foglalkozik, ja és természetesen csillagjegyét! A további levelében le is írta, hogy ő nős, s egy olyan partnert keres, aki ha viszonozza a szerelmét, ő is mindent meg tesz érte! Természetesen a szokásos telefonszám csere is megtörtént. Hát képzeljétek el, ez az emberke ugyanabban a hónapban és napon született, mint én, csak 10 évvel korábban!

Találkára tavaly július 31-én került sor délután 4 órakor az egyik bevásárlóközpontban a gyógyszertár előtt!

Én nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán a pasi eljött a megbeszélt időpontban! Sajnos rossz tapasztalatok voltak a hátam mögött. Elmentünk hátra a kávézóba, ittunk kávét, üdítőt. Egyfolytában beszélgettünk, de sajnos mennem kellett haza, mert várt a fiam. Elváltunk puszi-puszi, én azzal az indulattal mentem haza, hogy ennyi volt! Hát nem! Felhívott a pasi s kérdezte mikor érek rá majd megint! Hurrá! Tetszettem a pasinak! Végre valaki - csak nős: itt a bibi! Másnap Pesterzsébeten találkoztunk, a szökőkútnál leültünk beszélgettünk. Ennek a pasinak úgy csillogott-villogott a szeme, hogy szinte egy kicsit féltem tőle! Mint utólag kiderült a szerelemtől csillogott a szeme, nem mástól! Szinte 2-3 naponta találkoztunk, mentünk a Duna-partra sétálni, Művészetek Palotájába, moziba stb. Körülbelül 3 hét alatt én annyira megváltoztam, vidám, mosolygós lettem, néha saját magamon is elcsodálkoztam mit tesz egy ismeretség! Hát 3-4 hét múlva jöttem rá, hogy én ebbe a pasiba szerelmes lettem.

Ez a kapcsolat azóta is tart, természetesen titokban. Ez majdnem már olyan kapcsolattá alakult, mintha együtt élnénk, de mégsem! Elválni nem akar, s nem is tud a vagyon miatt, ez azért nekem baromi rossz. Amiben csak tud segít nekünk, mindenben! Tavaly már voltunk majdnem abban a helyzetben, hogy kellene egy közös gyermek! Nagyon-nagyon kacérkodtam a gondolattal, de egy utolsó hang szólt: állj! Nem vagy már 20 vagy 30 éves, hogy szülj egy gyermeket! Nehéz döntés volt, nemet mondani, de túltettük magunkat rajta. Neki is van egy lánya, nekem is van egy fiam. Az hogy ő annak idején miért regisztrált, azt most nem igazán szeretném részletezni. Röviden: rossz otthon az asszonnyal a kapcsolat.

Pár hónap után egyébként töröltük is itt magunkat az oldalról.