KEDVES LOVE.HU MUNKATÁRSAI!TÖRTÉNETEM A MESÉS,MERT AZ ÁLTALAM MEGÁLMODOTT ÉS LEÍRT HERCEGET TALÁLTAM MEG MIND TESTBEN ÉS LÉLEKBEN IS,AKKÉNT MINT AZT VÁGYTAM.HISZEM NEM CSAK MEGTALÁLTUK EGYMÁST,HANEM ÖRÖKRE EGYEK LEHETÜNK ÉLETÜNK ELKÖVETKEZENDŐ PILLANATAIBAN.KÉREM ISTENT ÁLDJA MEGTALÁLKOZÁSUNK PILLANATÁT ÉS JELENÜNKET ÉS JÖVŐNKET IS,HOGY EGYÜTTLÉTÜNKKEL A VILÁG IS GAZDAGODJON ÉS ÉPÜLJÖN ÁLTALA SZERETETBEN,HITBEN,ÉS REMÉNYBEN AZ ÁLTALUNK MUTATOTT PÉLDA ALAPJÁN MÁSOKNAK IS.ÜDVÖZLETTEL HAJNI AZ ANGYALI GRÓFNŐ
GRÓFNŐ
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fura fehérnép, aki már túl volt néhány balulsült kapcsolaton. Egy "álomban" találkozott egy aranyszívű, rézhajú, izmos Férfival (aki nem keménykedéssel bizonyítja, hogy az, hanem egyszerűen csak emberből van és nem szégyenli). No ennek a pasasnak még nevet is adott és elészólította varázslással, ahogy azt táltoslibáéknál illik vala.
Várt reá a világban és a neten vagy 4-5 évig, volt közben néhány posssék és kevésbé kellemes kalandja.
Már innen is törölni akarta magát, amikor...
egy szép napon azt mondotta az égieknek:
-Én már többé nem várok, tessék azonnal megmondani, létezik -e egyáltalán ilyen férfiú, akit én álmomban láttam?
Mire előlépett a semmiből egy öltönyös-nyakkendős üzletember, diplomatatáskával.
Pimasz mosollyal az arcán megkérdezte a leányt:
-Ugye ezt te sem gondoltad igazán komolyan? Hullámos vörös hosszú haj, izmos test, kellő helyeken kellő szőrzettel, Róbert vagy Norbert névre hallgató, korban idősebb vagy egyidős veled - azért mindenre mi sem vagyunk ám képesek!
Nézett nagyot a lyány, s gondolta, bizony igaza lehet ennek a komisz fickónak. Mondta is neki:
-Hát van ebben valami igazság. Tökéletest akartam, amikor magam sem vagyok az. Nekem még olyan valaki kell, akivel összecsiszolódhatunk, tökéletessé lehetünk.
-Éppen akad egy modell raktáron, csak - csippentett a szemével az égi üzletember - nem tudom, megfelel-e...?
Megörült a leány, s örömében nem is vigyázott a nyelvére, kacagva mondta:
-Tőlem aztán lehet barna szöghajú, bajszos-szakállas Jóska is, csak jöjjön már!
Erre az öltönyös komiszul somolyogva:
-Pontosan...
Kb. két hét múlva érkezett Jocó81. Barna, hosszú szögegyenes haj, bajusz, szakáll, a többi gondolom a cég ajándéka, hogy lehetetlent kívántam és nem sikerült maradéktalanul teljesíteni.
Ennek kb. másfél éve már... és még tart...
Táltoslibus
Egy évvel ezelőtt ,ezen az oldalon találtunk egymásra a jelenlegi párommal.Találkoztunk és akkor az én vissza lépésem miatt nem alakult ki semmi.Eltelt ez az időszak és a véletlenek egybe esése összehozott ezen az oldalon minket!!Most már felkészülten vártam ezt a komoly kapcsolatot.Szeretjük egymást és remélem ez így is marad!Minden rendben van ezzel a társkereső oldallal,főleg amióta meg újult!Nagyon sok rendes emberrel ismerkedtem meg, soha nem is találkoztunk,de még is igazi barátságok szövődtek a csevegések alatt.Segítettük,támogattuk és vigasztaltuk egymást!Közben jókat nevettünk,szórakoztunk!Nekem kellemesen telt el ez az időszak!Mindenkinek sok sikert a társkeresésben!Éljen a szerelem! Sziasztok! :))
Gigantik1961
Sziasztok!
Esténként írtunk egymással egy számomra roppant szímpatikus férfivel!Öt este után úgy döntöttünk,hogy találkozunk és eljön hozzám(70km-re lakik tőlem)!Elmentünk első este vacsorázni,sokat beszélgettünk,kaptam egy csokor virágot és a kisfiam egy kisautót!Számomra egyre szimpatikusabb lett és én is Neki!Egyszer csak megcsókolt és csókolt egész éjjel és még azóta is engem csókol!!Nagyon egymásba szerettünk!!!Köszönöm Nektek Love.hu,hogy segítettetek nekem ebben!!!
Ildikócska28
Az én sikertörténetem úgy gondolom nem az a megszokott: „Szia! Tetszik az adatlapod, jó lenne téged jobban megismerni” eset.
Az én sikertörténetem más! Gyönyörű és hihetetlen: De hogy is kezdődött?
Egészen decemberig nyúlik vissza, amikor is nézegettem a férfiak adatlapjait és rábukkantam az Ő adatlapjára. A fénykép alapján úgy gondoltam: „nem rossz… olyan átlagos”. Küldtem rá egy mosolyt.
Közel egy hét múlva a flörtöt elfogadta, de nem írt nekem levelet. Hát én ezzel le is tudtam a dolgot. Úgy voltam vele, biztosan csak udvariasságból nem utasított el, de nem akar velem megismerkedni. Mivel én azt az elvet vallom, hogy a kezdeményezés a férfié, ezért elkönyveltem magamban, hogy „kosarat kaptam”, nem írok neki. Tovább is léptem.
Telt az idő, volt próbálkozás mással, de január közepére, megint visszakerültem az „elejére”. Újra leültem a gép elé, és egy mély levegővétel után, újra nekiveselkedtem és elkezdtem nézegetni a férfiak adatalapjait… és akkor egyszer csak felbukkant az Ő adatlapja. „No, fene!” – gondoltam magamban - „Levette a képét! Talán túl sokan írhattak rá!” Jót mosolyogtam rajta, hiszen én is jártam már így. Felraktam magamról egy képet és egy nap alatt több mint húszan írtak rám (ebből okulva, már nem teszek fel magamról képet).
Újra végig olvastam az adatlapját, majd továbbmentem. Mivel azonban a Love.hu egyik sajátossága a chat, elég sokszor felbukkant a kis ablak, hogy chatelni hívnak. Kénytelen voltam megnézni az illetők adatlapjait, de mivel nem igazán az én asztalom a chat, gyorsan tovább is léptem. Csakhogy a keresést újra és újra elölről kellett kezdenem és minden egyes alkalommal kikötöttem az Ő adatlapjánál. Talán nem véletlenül! Akkor döntöttem el, hogy írok neki (hisz szegény, éppen úgy járt, mint ahogy én). A rövidke üzenet ennyi volt: „Látom, levetted a fényképedet. Ezek szerint "túl" sokan írtak rád? ”
Elég sokáig gondolkoztam rajta, hogy elküldjem-e a levelet, hiszen, egy hónappal ezelőtt már visszautasított. Így hát úgy döntöttem, a levél végére zárásként odabiggyesztem a „További jó párkeresést kívánok” szöveget, amiből majd fogja tudni, hogy nem ismerkedés szándékából írtam neki. A levelet elküldtem és két nap után kaptam az értesítést, hogy levelet kaptam tőle. Biztos voltam benne, hogy elutasít, de a levelét kérdéssel zárta, és ezzel elkezdődött egy rövid, de annál tartalmasabb levelezés az élet „nagy” dolgairól.
Az első találkozásunkkor mikor megpillantottam, nem akartam hinni a szememnek. Egy magas, jóképű, mosolygós fiatalember állt előttem. Gyönyörű zöld szemeivel azonnal megbabonázott és én az esélytelenek nyugalmával vetettem bele magam a beszélgetésbe: „Mit is akarhatna egy ilyen jó pasi – aki bárkit megkaphat - egy olyan átlagos nőtől, mint én?” A választ azóta megkaptam: SZERELMET!
Négy hónapja vagyunk együtt és elmondhatom, hogy soha nem voltam ilyen boldog, mint amilyen most vagyok MELLETTE! Rátaláltam az IGAZI-ra, az én hercegemre (Antal jelentése: herceg)! Mindenkinek kívánom, hogy találja meg a párját, és legyen nagyon-nagyon boldog!
Málna82
Regisztrációm utáni 3. napon jött egy levél! Egy régen látott ismerős levele volt az. Néhány levél és chat után úgy döntöttünk,hogy találkoznunk kell. A sors akarata is volt,mert mikor Ő leült a géphez és bejelentkezett a LOVE.hu-ra úgy gondoltam,hogy az lesz az utolsó fellépése,mert nem igazán hitte,hogy itt bármi is lehet. Ekkor meglátott engem és ismerős volt a neki a szempár ami vissza nézett rá,-hogy az ő szavaival éljek-, igaz még nem telt el sok idő az első találkozásunk óta,de teljes az összhang köztünk és boldogok vagyunk,hogy egymásra találtunk. Mindenkinek ezt a felemelően és őrjítően jó érzést kívánjuk, csak hinni kell és mindenkire rátalál a boldogság....
Üdv.: Timcsi81
Timcsi81
A mi történetünk nem különleges, hacsak abban nem, hogy amikor én ide felregisztráltam magam, azon a napon az első férfi akit megnéztem, és akivel "flörtöt" váltottunk lett a kedvesem. Úgy érzem mindketten rátaláltunk olyanra egymásban amit kerestünk.
Továbbra is maradtunk az oldalon, mert ez egy klub, ahova olyan emberek tartoznak, akik keresnek valakit, vagy valamit és ez nem mindíg szerelem vagy szex, hanem az emberek szívesen beszélgetnek, csetelnek, leveleznek itt egymással, amivel oldják az egyedüllétet.
Sok online barátom lett itt, akikkel egyéb csatornákon továbbra is tartjuk a kapcsolatot.
omari