Szerelem adatba zárva

A hatodik évfordulónkra készülve, úgy gondoltam, hogy kicsit továbbfejlesztem az ötletét. A kapcsolatunk első évében írt üzeneteket összehasonlítottam az egy évvel ezelőtti üzenetekkel és a mostaniakkal. A mostani és a hat évvel ezelőtt leggyakrabban használt szavakat hasonlítottam össze.

Tisztán látszik, a férjem imádja az “otthon” szavacskát. A húszas éveim elején elég gyakran kezdtem a beszélgetésünket a “hé” szócskával, de mostanra már nem nagyon szoktam köszönni az üzeneteimben. Viszont a legtöbb dologban egyetértek azzal amit ír.

Aztán kiválasztottam még a kapcsolatunk elején leggyakrabban használt szavakat, és összehasonlítottam, hogy mostanság milyen gyakran használtuk őket az elmúlt évben.

A beszélgetésünk a “hé, mi újság”-ról átalakult “oké, jól hangzik”-ra. Egymás nevét sem írjuk bele megszólításként az üzenetbe. Nem írjuk olyan sokszor, hogy “szeretlek”, mint eleinte. De egy pár szó azért még most is olyan gyakorisággal fordul elő. Például az “otthon” és a “vacsora”. Vetettem egy pillantást azokra az üzenetekre, amelyekben ezek a szavak szerepelnek és azt vettem észre, hogy a lényeg ugyanaz, csak a szövegkörnyezet változott meg az évek alatt.

Mondatok a randizás alatt, és a házasság idején:

Mialatt randiztunk, nem találkoztunk minden nap és a kommunikáció köztünk leginkább sms formájában történt. Gyakran írtuk egymásnak, hogy épp mit csinálunk, vagy épp a másikra gondolunk. Most, hogy házasok vagyunk ez teljesen megváltozott. Állandóan együtt vagyunk így megtudjuk beszélni, hogy hova menjünk együtt, illetve kedves dolgokat mondunk egymásnak így az sms-ezést szinte csak a dolgok pontosítására használjuk, illetve ha valami hirtelen az eszünkbe jut és közölni szeretnénk a másikkal. Mivel hogy az üzeneteink tartalma ilyen sokat változott, gondoltam megnézem azt is, hogy 1 nap milyen gyakorisággal írtunk egymásnak, és azt véltem felfedezni, hogy az is jelentős mértékben változott. Az első randit követő hónapot, az eljegyzés utáni hónapot és a házasság utáni hónapok üzeneteinek idejét hasonlítottam össze.

Az első randik ideje alatt, délután 3 órától írtunk egymásnak egészen hajnali 3-ig. Mióta házasok vagyunk, ez pont az ellentéte. Csak a munkaidő alatt írunk egymásnak, éjszaka soha.

Itt ugyanazt látjuk. Újdonsült párként az idő legtöbb részét külön töltöttük egymástól, így lejelentkeztünk egymásnak, különösképpen este és késő este tájban, hiszen fogalmunk sem volt, hogy a másik kivel és hol van éppen. Azt is közöltük a másikkal, ha elmentünk valahova szórakozni nélküle és természetesen azt kívántuk, bárcsak ott lenne velünk. Most, hogy együtt élünk, csak a munkaidő alatt nem vagyunk együtt, ezért akkor írunk egymásnak. Pontosan tudjuk, hogy hol van a másik személy minden egyes este és ha szórakozni megyünk, valószinü, hogy együtt megyünk így egyből eltudjuk mondani egymásnak ha valami vicceset vagy említésre méltót láttunk.

Végülis az üzeneteink egyre személyesebbek kezdtek lenni. A kapcsolatunk elején megvoltunk róla győződve, hogy amiket egymásnak írunk, az érdekes és gondolatébresztő. Ahogy a kapcsolatunk fejlődött, több időt töltöttünk együtt és egyre jobban éreztük magunkat egymás társaságában. Az üzeneteink egyre kiszámíthatóbbak lettek, de csak azért, mert ami nem kiszámítható azt megbeszéltük személyesen. Már nem írjuk egymásnak, hogy “szeretlek”, távol egymástól az éjszaka közepén. Ha ezt szeretnénk mondani, akkor egyszerűen csak odabújunk a másikhoz és a fülébe súgjuk."