Nulla esélyből, működő kapcsolat! – Sikersztori!

„Az ember nagyon maga alatt tud lenni, ha hosszú ideje nem talál párt magának, pedig annyira érzi, hogy hiányzik egy társ az életéből. Éppen két hónapja volt, hogy sehova nem mentem el szórakozni, a szabad időmet a potenciális jelöltek nézegetésével és a jelentkezők üzeneteinek megválaszolásával töltöttem. Természetesen egyetlen egyet se találtam, aki megfelelt volna az általam elképzelt igazinak, vagy valami miatt megfogott volna.

A legelkeseredettebb pillanatomban egy pohár vörösbor társasága mellett megfogadtam, hogy a következő levélíróval randizok és ha nem is lesz belőle semmi, de csak azért is jól fogom magam érezni. 

Másnap este futott be Attila levele. Olyan volt, mint a többi, kicsit rövid, kicsit érdektelen, kicsit színtelen, de ha már megígértem magamnak a tettek mezejére léptem és elkezdtünk ismerkedni. Az égvilágon semmi sem passzolt össze az életünkben, ráadásul tíz évvel idősebb is nálam. 

Nagyon sok kör után végre sikerült egy időpontot egyeztetnünk. Rengeteg kétségem volt, de a magamnak tett „csakazértis” ígéretem hajtott előre és a randira készülve bevillant egy nemrég olvasott írás címe is: „ki kell lépni a komfortzónából!” Ezt rendesen megtettem azzal, hogy olyan pasival találkozom, akivel még az időbeosztásunk sem egyezik!

Sejtitek a végét? Ez volt a valaha átélt legjobb randim, Attila pedig csodálatos! Lassan 6 hónapja vagyunk együtt és még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ez igaz!"

A kifogások, nyafogás és elkeseredés helyett tényleg jó, ha az ember néha kilép abból a bizonyos kényelmi zónából és el mer rugaszkodni az általa alkotott merev elképzelésektől. Mert ha olyan dolgok (vagy emberek) felé is képesek vagyunk nyitni, amit egyébként soha nem tennénk, lehet hogy a boldogságot találjuk meg!

VÉLEMÉNYED VAN? OSZD MEG VELÜNK: