A nők őstípusai, a hét olimposzi istennő! Te melyikben ismersz magadra?
Míg
egyik nőt a karrier felvirágoztatása, másikat az anyaság elérése hajt.
Vannak, akik a tartós párkapcsolatban, vannak, akik a kalandokban
hisznek, míg valakit a családja, mást a sztárvilág motivál.
Ezernyi különbség, belső minta, női archetípus, de egyetlen szál mentén mégis felfűzhető. A női őstípusok között mindenki megtalálja a sajátját! Te melyikben ismersz magadra?
Artemisz, a független
Olyan nő, aki mindig meg tud állni a saját lábán, független, öntörvényű és szabad. Életét nem rendeli alá a szerelemnek, akár férfi társ nélkül is könnyedén boldogul minden területen. Figyelmét és energiáit mindig összpontosítani tudja, ebből a koncentrációból pedig sem a társadalmi elvárások, sem mások véleménye, ítélete, igénye nem mozdítja ki.
Manapság kifejezett Artemisz-vonásnak tekinthető, ha valaki a házasság után nem veszi fel a férje nevét.
Pallasz Athéné, a tiszta és bölcs
Előrelátó és céltudatos, az élet számos területén megállja a helyét. Pallasz Athéné egyik kezében lándzsát, másik kezében tálkát, vagy orsót tart, sugallva ezzel azt, hogy képes egyensúlyt teremteni a harcos amazon és a házias nő között is, illetve az életben bárhol, bármikor.
Az ábrázolásokban gyakran szerepel bagollyal, mely a tudatosságára, bölcsességére utal. Érinthetetlen és sebezhetetlen volt és bár a férfiak társaságát kereste, szűzi mivolta távol tartotta a kalandoktól. Irigylésre méltó önkontrollal rendelkezik, mindig képes higgadt, nyugodt maradni és józanul gondolkodni.
Hesztia, a házias
A házi tűzhely és a templom istennője ritkán jelent meg emberi alakban a korabeli ábrázolásokon, jelenléte mégis fontos volt ahhoz, hogy egy házból otthon legyen.
Pontosan tudja, hogy hol és mit kell tenni annak érdekében, hogy harmóniát teremtsen és mindezt olyan észrevétlenül tegye, hogy az embernek fel se tűnjön.
Héra, a boldog párkapcsolat megtestesítője
Méltóságteljes, fejedelmi és szép. Olyan nő, aki intenzíven éli meg érzelmeit, sokoldalú, sokszínű. A vallási rítusokban tavasszal szűz leányként, nyáron tökéletesként és beteljesedettként, télen pedig magányosként ünnepelték.
Mindegyik tulajdonság a része, az érintetlenségé (távolságtartásé) és magányosságé éppúgy, mint a tökéletes társas lényé. A Héra archetípusú nők éppolyan mélyen tudnak elmerülni egy párkapcsolat boldogságában, mint a fájdalmában, vagy éppen magányukban.
Déméter, a test és lélek táplálója
Az igazi anya őstípusa, a termékenység és a gabonaföldek istennője. Gondoskodik a családról, a test és a lélek táplálékáról, természetesen a Déméter achetípussal rendelkező hölgyekre is ez a jellemző. Minden vágyuk az anyaság átélése, ezzel válik teljessé az életük.
Lételemük a gondoskodás, a törődés, ebben találják meg önmagukat. Megérinti őket a nyugati civilizáció anya-gyermek ábrázolásai, a szülővé válás és a gyermeki lét összefüggései, történései.
Perszephoné, a tartózkodó
Perszephoné az alvilág királynéja, ő az, aki a holtak közé szállt hősöket üdvözölte és körbekísérte.
A Perszephoné archetípusú földi nők távolságtartóak, tartózkodóak, a dolgok irányítására nincs motivációjuk. Hagyják, hogy életük a saját medrében, a saját tempójában folyjék, inkább megfigyelőként élik az életét, nem hisznek a szabad akaratban.
Aphrodité, a szépséges és szerelmes
Nem véletlen, hogy Aphroditéről maradt fenn a legtöbb ábrázolás, hiszen a szerelem és a szépség istennőjeként nagyra becsülték.
Mágikus hatalommal rendelkezik, mely az eggyé olvadás és átváltozás titkát is birtokolja, így a földi archetípusaiban is a megismerés vágyát erősíti, azt hogy valóban megértsék és azonosuljanak a másik emberrel. Ez az azonosulás azonban nem a saját identitás elvesztését jelenti, sokkal inkább egy magasabb fokú spirituális megismerést és elfogadást.
Ezernyi különbség, belső minta, női archetípus, de egyetlen szál mentén mégis felfűzhető. A női őstípusok között mindenki megtalálja a sajátját! Te melyikben ismersz magadra?
Artemisz, a független
Olyan nő, aki mindig meg tud állni a saját lábán, független, öntörvényű és szabad. Életét nem rendeli alá a szerelemnek, akár férfi társ nélkül is könnyedén boldogul minden területen. Figyelmét és energiáit mindig összpontosítani tudja, ebből a koncentrációból pedig sem a társadalmi elvárások, sem mások véleménye, ítélete, igénye nem mozdítja ki.
Manapság kifejezett Artemisz-vonásnak tekinthető, ha valaki a házasság után nem veszi fel a férje nevét.
Pallasz Athéné, a tiszta és bölcs
Előrelátó és céltudatos, az élet számos területén megállja a helyét. Pallasz Athéné egyik kezében lándzsát, másik kezében tálkát, vagy orsót tart, sugallva ezzel azt, hogy képes egyensúlyt teremteni a harcos amazon és a házias nő között is, illetve az életben bárhol, bármikor.
Az ábrázolásokban gyakran szerepel bagollyal, mely a tudatosságára, bölcsességére utal. Érinthetetlen és sebezhetetlen volt és bár a férfiak társaságát kereste, szűzi mivolta távol tartotta a kalandoktól. Irigylésre méltó önkontrollal rendelkezik, mindig képes higgadt, nyugodt maradni és józanul gondolkodni.
Hesztia, a házias
A házi tűzhely és a templom istennője ritkán jelent meg emberi alakban a korabeli ábrázolásokon, jelenléte mégis fontos volt ahhoz, hogy egy házból otthon legyen.
Pontosan tudja, hogy hol és mit kell tenni annak érdekében, hogy harmóniát teremtsen és mindezt olyan észrevétlenül tegye, hogy az embernek fel se tűnjön.
Héra, a boldog párkapcsolat megtestesítője
Méltóságteljes, fejedelmi és szép. Olyan nő, aki intenzíven éli meg érzelmeit, sokoldalú, sokszínű. A vallási rítusokban tavasszal szűz leányként, nyáron tökéletesként és beteljesedettként, télen pedig magányosként ünnepelték.
Mindegyik tulajdonság a része, az érintetlenségé (távolságtartásé) és magányosságé éppúgy, mint a tökéletes társas lényé. A Héra archetípusú nők éppolyan mélyen tudnak elmerülni egy párkapcsolat boldogságában, mint a fájdalmában, vagy éppen magányukban.
Déméter, a test és lélek táplálója
Az igazi anya őstípusa, a termékenység és a gabonaföldek istennője. Gondoskodik a családról, a test és a lélek táplálékáról, természetesen a Déméter achetípussal rendelkező hölgyekre is ez a jellemző. Minden vágyuk az anyaság átélése, ezzel válik teljessé az életük.
Lételemük a gondoskodás, a törődés, ebben találják meg önmagukat. Megérinti őket a nyugati civilizáció anya-gyermek ábrázolásai, a szülővé válás és a gyermeki lét összefüggései, történései.
Perszephoné, a tartózkodó
Perszephoné az alvilág királynéja, ő az, aki a holtak közé szállt hősöket üdvözölte és körbekísérte.
A Perszephoné archetípusú földi nők távolságtartóak, tartózkodóak, a dolgok irányítására nincs motivációjuk. Hagyják, hogy életük a saját medrében, a saját tempójában folyjék, inkább megfigyelőként élik az életét, nem hisznek a szabad akaratban.
Aphrodité, a szépséges és szerelmes
Nem véletlen, hogy Aphroditéről maradt fenn a legtöbb ábrázolás, hiszen a szerelem és a szépség istennőjeként nagyra becsülték.
Mágikus hatalommal rendelkezik, mely az eggyé olvadás és átváltozás titkát is birtokolja, így a földi archetípusaiban is a megismerés vágyát erősíti, azt hogy valóban megértsék és azonosuljanak a másik emberrel. Ez az azonosulás azonban nem a saját identitás elvesztését jelenti, sokkal inkább egy magasabb fokú spirituális megismerést és elfogadást.
VÉLEMÉNYED VAN? OSZD MEG VELÜNK: