Könnyű prédára nem vadászunk, avagy ezért nem kell a nőknek a könnyen kapható pasi!

Még mindig van egy generáció, akibe kódolva van az a parancs, hogy csak a nehezen megszerzett dolgoknak van értéke. Amit könnyen megkapsz, azt könnyen el is veszítheted, így igazán csak az a gyümölcs lesz mézédes, amiért meg kell gebedned, hogy elérd. Szinte hihetetlennek tűnik, ha egy olyan férfi talál rád, akit megálmodtál magad mellé, így egyből elkezded kutatni hogy hol a hiba a rendszerben és hol a kihívás, ha pedig nem találod, akkor dobod. Mert túl szép, hogy igaz legyen, ugye?

A férfi vadászösztön alaptézise, hogy a prédáért harcolni kell és igazi oroszlánként küzdeni a kegyeiért. Miért lenne ez másként a nőknél? Lehet a dologra legyinteni, de kár lenne tagadni, hogy a nők is a nagy vadra vágynak és nem elégszenek meg a legkisebb zsákmánnyal. Ha a férfi legizgalmasabb oldala az, hogy mindig a nő kegyeit lesi és a tenyerén hordozza, mindig mindenre bólogat, akkor elég egysíkúvá és unalmassá válik a kapcsolat. Minimum elvárás, hogy rendelkezzen saját, önálló gondolatokkal és véleménnyel. A nőnek határozott, erős férfi kell. Pont.

Folyton veled akar lenni? Ez ugyan nem akkora baj, ameddig nem lépi át azt az egészséges határértéket, ahonnan már átcsap a dolog a bogáncs szindrómába. Egy nagy szerelemben szeretünk sok időt tölteni a másikkal, viszont egy idő után kifejezetten zavaró, ha már lélegezni sem tud az ember a másiktól. Igenis legyenek barátai, járjon el néha külön sörözni és ezt a szabad teret hagyja meg a barátnőnek is, mielőtt megfulladna! A nőknek látniuk kell azt is, hogy a kiszemelt pasinak van élete rajtuk kívül is, így megmarad a vadászat illúziója és a kihívás, hogy le tudják-e kötni eléggé a figyelmét!

VÉLEMÉNYED VAN? OSZD MEG VELÜNK: